Fekvése
A település földrajzi fekvése miatt igen hátrányos helyzetű. A község Bács-Kiskun megye déli részén,Jánoshalma város és Hajós község között 10-10 km távolságra helyezkedik el. Az “Illancs” szívében fekvő aprócska település Kéleshalom, megközelíthető az 54-es számú út felől. Nincs összekötőútja a környező településekkel, Kunfehértóval, Kiskunhalassal, Császártöltéssel. Kiépített kövesút csak Jánoshalmával és Hajóssal köti össze. A Község vasúton nem megközelíthető, vasútvonal legközelebb Jánoshalmán van.
A település 1906 előtt a kisszállási uradalomhoz tartozott,és Boncompagni (ejtsd: bonkopagnyi) herceg tulajdonában volt. A település jelelnlegi területét az olasz hercegtől kártyán nyerte el a Hollönder Lázár szabadkai nagybirtokos,aki parcellázta és eladta a jobb területeket. A megmaradt silány,homokos területre 1920-as évek elején telepesek érkeztek Jánoshalmáról, Szabadkáról, Bácsalmásról, Mélykútról valamit Bukovinából még csángók is jöttek. Földbe vájt putrikat készítettek és abban laktak,de gyorsan rájöttek,hogy a sivár futóhomokon nem tudnak megélni,ezért sokan vissza menekültek az eredeti lakhelyükre. Az éj leple alatt “elillantak”,ezért még ma is szájhagyományként “ILLANCS”-nak nevezik a települést.
A község 1952-ig közigazgatásilag Jánoshalmához tartozott,majd 1990-ben vált ismét önállóvá és saját önkormányzatot választott. 2008-ban Borota községgel körjegyzőséget hozott létre,majd 2012-től már Rém is a körjegyzőséghez tartozik. A községháza épülete 1952-ben épült.
A falu 1961-ben kapott villanyt, vezetékes víz 1965-től, vezetékes gáz 1992-től hozzáférhető. Szennyvízhálózat nincs kiépítve. A belterületen 113 lakás van, ezek teljes mértékben el vannak látva vezetékes ivóvízzel és gázzal. A lakások 30%-át bekötötték a telefonhálózatba. A település összes belterületi útja burkolt.
A lakosság száma 1952-ben 2080 fő volt, zömében külterületen éltek. Ebben az időben négy külterületi iskolában folyt az oktatás. A termelőszövetkezetek megszűnése után a lakosság száma jelentősen csökkent. A következő jelentős csökkenés az 1974-ben végrehajtott iskolakörzetesítés következtében történt,emiatt ugyanis sok család elköltözött a községből. A kitartó lakók állattartásból, a futóhomokon szőlő és gyümölcs termesztésből igyekeztek megélni. Később gabonát (rozsot) kukoricát is termesztettek.
A jelenlegi lakosságszám megközelítőleg 455 fő ,ebből körülbelül 200-an élnek a belterületen. Sajnos a legnagyobb munkáltató az Önkormányzat a közmunkaprogrammal,de azért működik néhány gazdasági társaság is,akiknél a helyiek munkát tudnak találni,ilyen például: Kéleshús Kft., Kunvin Borászati Kft., Halmi-Gazdász Kft. Kiskunsági Erdő-és Feldolgozó Zrt., Halmi Erdő Kft.,valamint néhány egyéni vállalkozó.
A vállalkozók nagy része pozitívan áll hozzá az önkormányzat, a faluközösség céljaihoz. Szívesen vállalnak társadalmi munkát a településért, ha kell egy-egy munkát kedvezményesen elvégeznek a közösség érdekében.
1999. évtől működik falugondnoki szolgálat településünkön.
A Klebersberg Központ fenntartásában egy alsó tagozatos általános iskolában,valamint egy önkormányzati fenntartású napközis-otthonos óvodában folyik a nevelő,oktató munka. A két intézmény egy közel száz éves muzeális értékű épületben van elhelyezve egymás mellett. A felső tagozatos gyermekek naponta iskolabusszal Jánoshalmára járnak be iskolába.
A kulturális és szabadidős tevékenységeknek a település művelődési háza és az abban a 2013. szeptemberében megnyitott könyvtár szolgál helyszínül. A művelődési ház mellett található az orvosi rendelő és a Gyermekjóléti szolgálat,illetve a Családsegítő szolgálat is. Az egészségügy ellátása érdekében Jánoshalmáról heti 1 alkalommal jár ki háziorvos illetve házi gyermekorvos ,valamint védőnő. Az ügyeleti ellátás szintén Jánoshalmán működik.
A községünkben nincs állandó postahivatal, a lakosság igényeit az ún. “mozgóposta” látja el.
Nevezetességei
A település egyedi turisztikai értéke a külterületén található, fokozottan védett Kéleshalmi homokbuckák, az úgynevezett ősborókás. Az országos Tájvédelmi Hivatal a 167,7 ha-on elterülő “homokbuckás területet” (ősborókást) 1975-ben nyilvánította tájvédelmi területté, amelyből a község területén 64 hektár található. Korábban a vidék vadban gazdag erdő elsősorban a vadászokat csábította a térségbe. Ma már azonban az ősborókás természetvédelmi területe és a közeli mocsárvilág nyugodt, békés, háborítatlan természeti környezete lett kedvelt kirándulóhelye a természetjárást, a lovaglást és a kerékpározást kedvelőknek. A településen több család is rendelkezik hintóval, így a környék lovaskocsival is bejárható. A buckák közé érve érdemes egy rövid sétát tenni a kijelölt “KÉK TÚRA” útvonalon. A községben az idegenforgalom a természetvédelmi terület közelsége ellenére sem jelentős. Az önkormányzat szeretne bekapcsolódni a falusi turizmusba, erre való hajlandóság a lakosságban is megvan.
Kéleshalmi homokbuckák – természetvédelmi terület
Szinte hihetetlen, hogy ezen a sívó homokon hányféle növény kapaszkodik meg. Igaz a szél hordta buckák napsütötte forró déli oldala csupasz, csenkeszes, de a buckák között, ahol meggyűlik a víz égerlápok is kialakultak, a tetőkön és az árnyékosabb oldalakon pedig szép gyepek, tölgyesek, fehér nyarasok élnek, galagonyával, borókával, akáccal vegyesen.
Az Illancs a Duna-Tisza közi hátság legmagasabbra polcozott vonulata. A táj azonban a múlt század óta alaposan megváltozott: az elegyengetett buckákra szőlőt, gyümölcsöst telepítettek, s ősi buckás arculatát egyedül az egykori kéleshalmi legelő őrizte meg, s ezzel megőrizte az Illancs-hátság különleges növényzetét is. A buckák ugyanis nem egyformák. A hátság északi részén a buckák és völgyeik szélesek, boróka és fehér nyár növi be őket. A déli részeken a fehér nyár és a galagonya érzi otthon magát. A Kéleshalmi terület átmenet a kettő között: jól érzi magát buckáin a galagonya és a boróka, a szürke és a fehér nyár egyaránt. Talán azért olyan gazdag itt a vegetáció, mert a homok lösszel kevert.
A községben 1939-ben épült a római katolikus templom és parókia. A második világháborúban elesett magyar katonák emlékére 1991-ben hősi emlékművet emelt az önkormányzat, részben a hozzátartozók adományából.
A helyi római katolikus templom búcsúját minden évben augusztus 20-án rendezik meg. Az egyházi esemény kirakodóvásárral és családi rendezvényekkel párosul. Az önkormányzat az évek óta üresen álló parókiát megvásárolta és falusi turizmus-vendégfogadóház céljára szeretné átalakítani.
Rendezvények megvalósítására lehetőséget biztosít a felújított Művelődési ház és a helyi vállalkozó által üzemeltetett vendéglőben előzetes bejelentkezéssel lehetőség van csoportos étkeztetésre is.
A településen minden évben megrendezésre kerül a kettes fogathajtó verseny, a gyerek nap, a mikulási ünnepség és még sok más program.
A község megoldandó problémái:
A település kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedése, a lakosság elöregedése, a tanyák elnéptelenedése, a lakosság folyamatos fogyása, a fiatalok elköltözése. Sok idős ember él a tanyákon távol a község belterületétől magányosan. Nagy gond a fiatalság elvándorlása. Pedagógus, óvoda-pedagógus létszám megoldott.
A helyi önkormányzat próbál lehetőségeihez mérten a lakosság részére minél jobb életkörülményeket teremteni, évről-évre születnek is eredmények.